Az igaz, hogy ezek a sztorik nem fogalmaznak meg óriási életbölcsességeket és nem is kell tőlük olyan sokat várni, de könnyedek, szórakoztatóak és nagyon viccesek. Ez persze A kis francia panzióval sem volt másképpen, hiszen egészen jól haladtam vele, habár, eleinte kicsit lassan indult, ám végül jól kiforrta magát. Mindenképpen adni kell neki egy esélyt, főleg azoknak akik szerették a már fentebb is említett Nicolas Barreau köteteket. A magyar kiadás borítója Az alapszituáció az, hogy Emmy és Nathan nyaralni mennek Franciaországba, ám végül minden rosszul alakul, hiszen Nathan összeszűri a levet a panzió tulajdonosának feleségével, így hát Emmy és Rupert - a két csalódott barát és eleinte vadidegen - új életet kényszerülnek kezdeni egymás oldalán. Nem kell félreérteni, hiszen Emmy és Rupert csupán csak barátok, akik rövid ismeretség után mindenben támogatják a másikat. Ám miközben telik-múlik az idő, Emmy új élettapasztalatokat szerez, új embereket ismer meg. Köztük van persze Ryan, a jóképű, szexi, ám évekkel fiatalabb kertész, valamint Alain, az érett, kedves, de elvált könyvelő.
Nyáridő a kis francia panzióban (Rózsakert 3. ) Helen Pollard Oldalszám: 424 Kötéstípus: kartonált Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. Eredeti cím: Summer at the Little French Guesthouse Fordító: Pulai Veronika ISBN: 9789633999349 Országos megjelenés: 2021. 05. 18 Termékkód: 8632 Nyári napsütés, hűtött fehérbor és szívdöglesztő vőlegény. Semmi sem állhat a tökéletes boldogság útjába... Vagy mégis? Emmy Jamieson imádja új életét a meseszép Rózsakert panzió menedzsereként a varázslatos Loire-völgy lágy dombjai és napraforgótáblái között. A karamellszín szemű Alainnel rövidesen összeházasodnak, vagyis minden a lehető legtökéletesebben alakul. Egy-egy pohár (demizson) bor mellett még Emmy anyjának terminátor-örömanya szervezkedése is elviselhető, amiatt a szolid kis vészjelzés miatt pedig, ami Alain exe irányából csilingel, nyilvánvalóan felesleges volna aggódni. Hiszen Rupert, a panzió tulajdonosa és egy sor régi és új barát gondoskodik arról, hogy semmi se állhasson Emmy boldogságának útjába.
Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik. A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd. Ahogy telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?
Emmynek pedig nincs szíve magára hagyni a férfit, ezért felajánlja neki, hogy amíg a nyaralása tart, segít neki. Szóval miközben Nathan és Glória meglép, ott marad Emmy és Ruppert, akiknek azonban nincs túl sok idejük nyalogatni a sebeiket, hiszen a vendégek érkeznek, és rengeteg feladat vár rájuk a panzió körül. Az hogy Emmy a panzióban marad, természetesen nagy o n jó döntésnek bizonyul, hiszen rengeteg pozitív benyomás éri ez idő alatt. Egyrészt egy igazán szívhez szóló barátság alakul ki közte és a panzió tulajdonosa között. Ruppert egy elképesztően szimpatikus karakter volt, kicsit házsártos, kicsit parancsolgató, de közben melegszívű és humoros férfi, ráadásul mivel hasonló cipőben jár, mint a lány, rengeteget segít neki a továbblépésben. Nem utolsó sorban pedig egy felháborítóan ügyes kerítő, aki mindent megtesz azért, hogy a lányt minél tovább - akár örökre - a panzióban tartsa. De nemc s ak Ruppert lesz a lány barátja, hanem sok más szereplő is, akik természetesen mind hozzátesznek ahhoz, hogy lány visszanyerje megtépázott önb i zalmát, hogy visszataláljon ahhoz az önmagához, akit már rég elveszettnek hitt.
Összességében egy bájos, légiesen könnyed és szórakoztató történetet olvashattam, nagyrészt szerethető k a rakterekkel, és egy elképesztő helyszínnel, ami teljesen magával ragadott. Szinte láttam magam, amint ott ülök a csodálatos Rózsakertben, gyönyörű virágokkal körülvéve, miközben fenséges francia kávét iszogatok, kiélvezve a szemem él táruló látványt (és persze nemcsak Rya n re gondolok) és napsütést. Sajnos azonban a könyv végezetével számomra véget ért ez az utazás, Emmynek azonban, nos nagyon úgy tűnik, hogy még csak most kezdődött. Kíváncsian várom folytatás t!
glennstuartbeatty.com, 2024 | Sitemap